áldozo papok valának, akik hozá szoktak vala minden nap látni. hogy fözik az áldozattol maradot hust.

Ökk pediglen nagy nemesi dolgoknak tartották mind azokat, ami az Isteni szolgálatra, és atörvény végben vitelére szolgálhatot. mivel még atiszteletben lévö emberek is magok vitték végben mind azt. ami az élethez szükséges volt, amint már azt meg mondottuk, azt láttyuk homérusban., hogy ágámemnon király, maga ölé meg abárányokot., hogy azoknak vérek bélyegül lenne, a szövettségnek. melyet tett atrojaiakkal, nestor király áldozatot tévén minervának. a maga fiaival. meg öleté. fel daraboltatá, és meg égetteté az áldozatot. homérus, tele illyen példákal,

Valami atörvényben ki adatot az aldozatokrol, mind azal. leg inkáb arra vigyáztanak, hogy az Izraélitákot el fordittsák ababonaságtol, és nem hogy több új Cérémoniákot akartanak volna bé hozni., de sött még kevésre akarák öket szoktatni. holot apogányok. sokal több Cérémoniákal éltenek. és több féle állatokat áldoztanak. és több helyeken., mivel ö nékik, mindenüt, templomok, és oltárjok vala, és mindenik familiának, különös házi Istenek. és babonaságok. eszerént akará Isten késziteni nepit, a véres áldozat el törlésire, meg is mondá nékik gyakorta a proféták által., hogy nem volna szüksége az áldozatra, a nem is volna tellyeségel szükséges a valláshoz, és hogy, aleg kedveseb szolgálat ö elötte, a ditséret adás, és a szivbéli meg térés.

A szükséges vala, hogy az áldozo papok házasok lennének, mivel a papság az Aaron nemzettségihez vala kötve. de azon idö alat. a melyben a szolgálatban voltanak, feleségekel nem laktanak., se bort, se más részegittö italt nem ittanak, apogányoknál, hasonlo szokás vala, föképpen az égyiptumbélieknél. az ö áldozo papjok, annyira tartottak attol. hogy ne visellyenek valamit ollyat, a mi meg döglöt marhájé volt. vagy

(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 232)


Előző oldal | Következő oldal